Azt hiszem Dezső mindannyiunk emlékezetében úgy marad meg, ahogy az Osztálydrámában "vakarja a (szak)állát. Sajnos születésétől nagyon beteg volt, a szíve, veséje, stb. Így az életének utolsó (sok) évét alapvetően a dialízis programozta. Nagy szerencséje volt, hogy egy tüneményes gondoskodó feleséget fogott ki ILI asszony személyében, aki lelkész lévén a testét és lelkét is csodálatosan ápolta. A teste eddig bírta. De mindannyian gondolunk az ... EMLÉKÉRE ...

Nagyon megrázott halálának híre. Mért ilyen hamar? És hogyan? Dini, te talán tudod a részleteket. De nem csak a befejezés érdekes, hanem -- sőt főleg -- hogy előtte mi volt. Aki kapcsolatban maradt vele, itt megoszthatja emlékeit velünk.
Én nem maradtam kapcsolatban Dezsővel, úgyhogy az én emlékem több mint negyven éves. Ebben az emlékben Dezső valakinek a Mester és Margaritáról írt dolgozatát kritizálta a maga erőteljes módján. Specifikusan azt, hogy a dolgozat (kié? ki tudja) csak a moszkvai fonallal foglalkozott holott az igazi mondanivaló -- Dezső szerint -- a jeruzsálemi szálon van elmondva.
Ennyit kedvcsinálónak az emlékezéshez.